Cím: 1221 Budapest Anna u. 10.
Email: kapcsolat@szocszolg22.hu | vezeto@szocszolg22.hu
Tel.: 06-1-226-0179, Tel/Fax: 229-2358
Szociális Szolgálat
Szociális Szolgálat
Budafok-Tétény, Budapest XXII. kerületi Önkormányzat

Segíthetünk?

Kérem hívjon, keressen minket!
Nappali ellátás
Házi segítségnyújtás
Étkeztetés
Serapis közösségi ellátás
Fogyatékosokat támogató csoport
Mi a demencia?
2016-06-28 12:20:50 | Utolsó módosítás: 2016-06-28 12:26:34

Tájékoztató a betegség okairól, tüneteiről

Közismert, hogy életkörülményeinknek és a betegségek korszerű kezelésének köszönhetően egyre többen élnek meg magas életkort Magyarországon. A hosszú élet, a test sejtjeinek elhasználódása, a szervek működésének romlása nem csupán belgyógyászati, mozgásszervi és idegrendszeri következményekkel jár, sok esetben sajnos az agy működésének, a gondolkodásnak minőségi romlása, zavara is bekövetkezik.

Az időskori elbutulást évszázadokig szenilitásnak neveztük. A betegség sokrétűségének felfedezése és az érintettek számának növekedése következtében az orvostudomány és a közélet a demencia szindróma elnevezést használja napjainkban.

Az életkor előrehaladtával agyi idegsejtjeink száma folyamatosan csökken, a felidéző működések meglassulnak. Normál esetben is bekövetkezik a gyors képzettársítás képességének csökkenése, ezt azonban az élet során felhalmozódott tapasztalatok és bölcsesség képes ellensúlyozni. Az életkor előrehaladtával - bár nem törvényszerűen -, előfordulhat feledékenység, de ez normál esetben nem romlik.

Demenciáról - értelmi hanyatlásról, elbutulásról - akkor beszélünk, ha az intellektuális képességek az agysejtek biokémiai működését befolyásoló betegség miatt hanyatlanak. Maga a kifejezés tehát egy tünetegyüttest takar, melynek fő összetevői az emlékezethanyatlás, beszédzavar, az érzékszervek működésének zavara, az összerendezett mozgások zavara, az ítélőképesség hanyatlása és a személyiségváltozás. Ehhez gyakran szorongás, depresszió, téveszmék is társulnak, a magatartás megváltozik, az önellátó képesség romlik.


A demencia sokféleképpen mutatkozhat meg, minden érintettnél más kombinációban vannak jelen a különféle tünetek.

A betegség hátterében sok esetben szélütés, agyi trauma vagy hosszan tartó krónikus betegség (magas vérnyomás, cukorbaj, elhízás, magas vérzsírszint) áll, melynek szövődményei mentális hanyatláshoz vezetnek. A legismertebb demencia az Alzheimer- és a Parkinson kór következtében alakul ki. Egyéb mérgező hatások (alkohol, túlzott gyógyszerfogyasztás, sőt, a dohányzás) is demenciához vezethetnek. Az okok pontos meghatározása feltétlenül szükséges, hiszen a betegség kimenetele függhet attól, hogy a kiváltó ok megszüntethető vagy orvosilag befolyásolható-e.

A magatartás megváltozása, az emlékező- és ítélőképesség romlása sokszor nem indítja be a családban a „vészcsengőt”, mert az öregedéssel kapcsolatos vélekedések szerint ezek jellemzőek az idősödő emberekre – pedig ez nem törvényszerűen igaz! Az együtt élő házastárs, gyermekek a legtöbb esetben már a betegség olyan stádiumában kérnek segítséget a szociális ellátórendszertől, amikor tűrőképességüket már végképp elveszítik (akár ők maguk is belebetegszenek a demens idős gondozásába), vagy a dementálódott beteg kerül olyan állapotba, hogy önmagára és/vagy környezetére veszélyt jelent, esetleg önellátó képességét végleg elveszíti és 24 órás ápolásra szorul.

Fontos tudni: a szociális ellátórendszer tud segíteni abban, hogy az időben felismert betegség ne legyen akkora teher a családnak. Enyhe- és középsúlyos stádiumban a nappali ellátás igénybe vétele megbízható terápiás környezetet teremt a beteg számára, s amíg ő a klubban van, a családtagok nyugodtan dolgozhatnak, intézhetik ügyeiket stb.

Honnan tudhatjuk, hogy a betegség mely stádiumában van hozzátartozónk állapota? Ha felmerül a gyanú, hogy valami nincs rendben, először is a háziorvossal kell konzultálnunk, aki beutalja a beteget a pszichiátriai vagy a neurológiai szakrendelésre. Ott az orvosi vizsgálat része egy világszerte ismert és elterjedt teszt elvégzése, amely 30 pontos skálán azt méri, hogy az agy tudati-ismereti működése milyen fokú károsodást szenved, s ennek megfelelően enyhe-középsúlyos-súlyos fokozatú demenciát diagnosztizálnak.

A hétköznapi tapasztalat szerint az együttélés azonban nemcsak az ismeretek fokozatos elvesztése miatt nehéz a dementálódó idős emberrel, hanem a viselkedése, a magatartása megváltozása miatt is. A leépülés három fázisának jellemző tünetei a következőek:

Enyhe, korai stádium (az egyes tünetek külön-külön akár jelentéktelennek tűnhetnek):

  • A memória csökkenése, jellemzően a friss élményekre

  • Időbeni tájékozatlanság (nem tudja a pontos dátumot, akár évszámot sem)

  • Térbeni tájékozatlanság (nem ismeri ki magát ismerős helyen sem, megszokott útvonalon is rossz járműre száll, gyakran eltéved)

  • Csökken az aktivitása, nem kezdeményez semmit (még azt sem, amit szeret csinálni)

  • Nem jutnak eszébe ismerős nevek, hétköznapi szavak

  • Gondok merülnek fel a pénzkezelésben

  • Nem tud koncentrálni, hosszabb műveleteket végrehajtani

  • Mindent szó szerint vesz: nem érti a vicceket, a közmondásokat

  • A háztartás vezetésében gondok merülnek föl (nőknél nagyon jellemző, hogy a főzés – ami egy sok ismeretet kívánó, összetett feladat!- megváltozik, jellemzően romlik)

  • Feszült és szorong amiatt, mert érzi, hogy valami nagyon nem stimmel vele (sokan meg is fogalmazzák, hogy „hülyülök”)

Középsúlyos stádium:

  • Jelentős emlékezetzavar: családtagjai neve, gyermekei száma sem jut eszébe; nem emlékszik saját élettörténete alakulására, jellemzően csak gyermekkora eseményeire

  • Térben-időben tájékozatlan lesz: nem tudja, hol van, hogy került oda, fölcserélheti a nappalt az éjszakával

  • Jelentős zavarai (veszteségei) vannak írás-olvasás-számolás terén 

  • Csökken az önellátó képessége: nem tudja, milyen sorrendben kell fölvenni a ruhadarabjait; csak akkor eszik, ha elé teszik az ételt és megmondják, mit kell csinálni vele

  • Az ítélőképesség zavara: nyáron is téli ruhát akar fölvenni, nem tud közlekedni, mert nem tudja fölmérni a járművek okozta veszélyt

  • Nem tud sorrendet tartani a különböző tevékenységekben

  • Már nem tud főzni (sem a tűzhelyen melegíteni, mert mindent ottfelejt), folyatja a vizet, nem kapcsolja föl/le a villanyt

  • Apróbb tárgyakat elpakol, eldug, majd elfelejti, hogy eltette és azt is, hogy hova tette őket (esetlegesen másokat okol a tárgyak eltűnéséért)

  • Részleges inkontinencia megjelenhet

  • Jelentős pszichés tünetek jelentkez(het)nek: dührohamok, vádaskodások, meglopatásos/mérgeztetéses/üldöztetéses téveseszmék, egyéb hallucinációk (rég elhunyt ismerőseivel beszélget pl.), vagy éppen teljes közöny és apátia

  • Sztereotípia jelentkezik: ugyanazt a történetet meséli folyton (tudnunk kell, hogy ez megnyugtatja őt, nem érdemes félbeszakítani vagy lehurrogni)

Súlyos stádium:

  • Teljes kiszolgáltatottság az étkezésben, tisztálkodásban

  • Mozgásképtelenség – akár ágyhoz kötötté is válhat

  • Teljes inkontinencia, pelenkázásra szorul

  • Nem ismeri fel családtagjait, közeli barátait sem

  • Súlyos viselkedési zavarok, pl. csillapíthatatlanul, örökké mennie kell valahová (jellemzően édesanyjához, a szülői házba), állandó rámolás-pakolás, nem evés-nem ivás, agresszivitás

 

Ha szerettünk viselkedése alapján sok olyan szimptómát látunk együttesen, ami már a középsúlyos állapotra utal, érdemes kezdeményezni egy bentlakásos intézményben való elhelyezését. Nem minden idősotthonban fogadják a demens betegeket, hiszen őket jobban kell ápolni és óvni, mint egy nem demens idős embert. Az őket befogadó otthonok ún. zárt intézmények, ahol portaszolgálat működik és zárják a kerti kaput, hogy nyugodtan bolyonghassanak és semmi ne veszélyeztesse őket.

Nagyon fontos: a család, a házastárs ne féljen meghozni ezt a döntést. Óhatatlanul bűntudatot okoz, sokszor ún. előrehozott gyászfolyamaton megy át a család, de azt kell szem előtt tartani, hogy egy súlyos demens beteg otthoni gondozása szinte beláthatatlan nehéz feladat, amibe könnyen tönkremehet az azt fölvállalók testi-lelki egészsége.

Önkénteseket várunk!

Ha szabadidejében szeretettel nyújtana segítséget embertársainak, akkor bátran vegye fel a kapcsolatot szolgálatunkkal!


Telefonszám: 06 1 226 01 79


Miben is tudna Ön a mások segítségére lenni?

  • A szolgálat telephelyein, a klubokban az ellátottakkal való foglalkozásban (fogyatékos, idős, pszichiátriai ellátás):
    • társasjátékozás, beszélgetés,
    • kirándulásokon kísérés, felügyelet biztosítása,
    • étkeztetés/ tálalás.